Gond nélkül jutottunk el Budapestre. A logisztika nem egyszerű, az évtizednél is idősebb 7-es béemwénk hátsó ülésén szoktak ülni a kutyák, Dexteré a vezető mögötti hely, Moha pedig a másik oldalra fészkeli be magát. (Ha velünk tart még valaki, akkor én kettőjük közé ülök be.) Mivel sokáig hatszáz kilométereket mentünk, általában két megállóval, most akkor néznek fel először a kutyák, amikor háztól házig már meg is érkeztünk.
No igen,de hogy fér el hátulra még egy eb?
Valójában ők oldották meg. Dexter lőtte a maga helyét, Moha viszont leköltözött a jobb első ülés és a hátsó közé, így Pedro átvehette az ő helyét.
Budapesten a XI. kerületben kutyázunk, nagyon remek társasággal egy lakótelepekkel határolt kutyafuttatóban - Pedro az első estén gond nélkül beilleszkedett, a bonyodalmak később jöttek...
Másnap pedig dolgozni indultunk, arról, hogy mit is csinálunk, itt olvashattok. Én vetettem fel, mi lenne, ha bevinnénk őt is a csoportba?
.gif)
A 139-es buszra várva...
Fogalmunk sem volt róla, mi történik majd, Pedro hogyan reagál a helyzetekre, mennyire türelmes, egyszóval eléggé sokat kockáztattunk, mind a csoporttagok részéről, mind pedig a kutya oldalán.
Mi történt aztán? Inkább mutatom:-)
