Az elmúlt pénteken Sándor egyéni üléses családállítást tartott, és persze vitte magával Pedrot is. Az első kliens félt tőle, na jó, nem konkrétan, de úgy általában a kutyáktól. Pedro decensen kerülte őt, ha nem aludt, akkor kellő távolságból szemlélte az eseményeket.
Másodszor fordult elő azonban, hogy az ideges, bizonytalan kliens jelenlétében többször is felugrott Sándorra, megfogta finoman a kezét, mintha megpróbálta volna elhúzni, kihúzni a körből.
Pedro jelezni szeretne valamit
A következő kliensnél pedig nagyon furcsa dolgot művelt a kutya. Egy régi családi történet került elő, az egyik nagyszülő volt benne a főszereplő, akinek a tettei, úgy tűnik, nagyon is hatással vannak a segítségünket kérő hölgyre. Egyéni ülésben papírlapok helyettesítik a szereplőket, rendszerelemeket. Sándor betett egyet a kliens működési módjának = azokat tetteit szimbolizálta ez a papírlap, amelyektől szabadulni szeretne.
Pedro egyszer csak felpattant és nekiesett ennek a papírnak, ízekre szedte, széttépte. (Az egyszercsaknak volt azonban előzménye is: Sándor elmesélése alapján épp akkor történt mindez, amikor elhangzott az a tanács, hogy a kliensnek el kell engednie bizonyos dolgokat, érzéseket az életéből.)
Aztán akcióba lép
Sándor és a kliens csak néztek, a kutya soha korábban nem csinált még ilyesmit.
És, íme...
