Off: Ma benézett hozzánk P. - szerelmi szálon :-) kötődik a Pedrot korábban tartó családhoz, és maga is (vadász) kutyás -, aki előttünk leginkább gondját viselte Pedronak. Vele tudtam mindig a legőszintébben beszélgetni. Talán azért is, mert őt fűzték legkevésbé érzelmek a kutyához, viszont pontosan látta, mi történik, és mi nem. Nagyon sokszor ő etette, és ő szaladt utána, amikor nekilódult Györöknek.
Amikor P. megállt ma a kerítésünknél, Pedro először odaszaladt kíváncsiskodni, örülni, majd gyorsan visszavonulót fújt, és a kerti lépcső takarásában húzódott meg. (Sándor persze utána ment, megnyugtatta.) Furcsa, és szívszorító volt látni azt, amivel valójában nap, mint nap szembesülünk. Pedro számtalan jelét adja annak, hogy szeret minket, jól érzi magát nálunk, ám teljesen felengedni, és 100 százalékosan megbízni bennünk, hogy maradhat, és tényleg idetartozik, még mindig nem tud. Például, minden este, amikor sétálni indulunk, hihetetlen stresszt él meg, amíg nem kerül rá is nyakörv, és nem válik egyértelművé számára, hogy ő is velünk jöhet. Rendben, még nincs 3 hónapja, hogy nálunk van - ezzel vigasztaljuk magunkat :)
Vissza a témához: Valójában nagyon nehéz mesélnem arról, Pedro mit csinál a családállítási csoportokban. Ott van, és azt teheti, amit csak szeretne. Sokat alszik, aztán a legváratlanabb pillanatokban felpattan, és besétál az állításban szereplők közé.
Néha csak biztatóan odaül valaki mellé, máskor elfoglal egy olyan helyet, vagy pozíciót, amelynek valóban van jelentősége, sőt értelme is. Előfordult már az is, hogy fontos, esetleg épp kulcsszereplőjévé vált az állításnak, a megoldást mutatva.
A múltkor például külön dolgoztam az egyik hallgatónkkal. Míg a többiek a nagy teremben voltak, mi visszavonultunk a kisebbik szobába. Pedro kisvártatva "bekopogott" hozzánk, és letelepedett a szőnyeg szélére. Az állítás egyik képénél, ahonnan hiányzott valaki, magától beült a megfelelő helyre. Amikor a klienssel a történet nehéz, intim részleteiről kezdtünk el beszélgetni, Pedro kinyitotta az ajtót, és diszkréten kiment az előtérbe, ám nem mozdult el az ajtónk elől, ott szuszogott. Akkor jött vissza, ismét csak magától, amikor szükségünk lett volna egy fontos szereplőre...
A klienseink többsége azt mondja, sok pluszt ad, hogy a kutya jelen van a csoportban. Néha az ad erőt nekik, hogy megsimogathatják őt, vannak, akik sokkal intenzívebben képesek átélni a látottakat, és elevenebb emlékeket raktároznak el, ha Pedro is szerepelt az állításban.
Akadt olyan témahozó is, aki nagyon félt eddig a kutyáktól, Pedroval azonban sikerült összebarátkoznia...
