Tíz, tizenegy és tizenkettő. Fiú, lány, lány. Boxer, boxer, golden retriever.
10 éves, kan, boxer, Ödön, még nincs egy éve velünk: csontsoványan, gerincet ért idegsérüléssel fogták ki a jeges tatai tóból tavaly decemberben.
11 éves, szuka, boxer, Gesztenye, két éve él itt: a gazdája leadta altatásra még 2013 nyarán egy gyepmesteri telepre. Vélhetően azért, mert sérült (autó ütötte el?) és beteg volt.
12 éves, szuka, golden retiever, Penny, hat hete van nálunk: a gazdája kórházba került, ám már előtte sem volt egyszerű a helyzete. Penny a rossz csípője miatt nem tudott emeleteket mászni, ezért hónapokig nem volt kutyaélete, nem jár az utcán sem.
Ők a mi falkánk nyugdíjas szekciója. Nem könnyű velük. Hiszen megvannak a túlélési stratégiáik, amikhez alkalmazkodnunk kell.
Ödön, aki szinte biztosan munkakutya volt, talán úgy maradhatott meg, amikor az élete volt a tét, hogy a korábban tanultakat saját irányítással alkalmazta. Ha kitűz egy célt, és az eléréséhez kiad magának egy parancsot, nem tűr ellentmondást. Őriz, megszerez, megold. Egyenként szedi le a székekről a párnákat, és rakja nagy gonddal egymás mellé, a szoba kiválasztott pontján, ha úgy dönt, hogy fekhelyet épít. El kell tolni az útból, ha úgy dönt, hogy a mosókonyhát elzárja a rám esetleg veszélyes ellenség elől. Azaz leül az ajtóba, szembe a folyosóval, bárki be szeretne jönni utánam, azt félelmetesen lemorogja. És nincs olyan csak kilincsre zárt ajtó, amit ne tudna kinyitni…
Gesztenye minden olyan praktikát ismer, amivel plusz, lehetőleg édes falatokhoz juthat. Ő vezette be a falkában például a déli banánosztás rituáléját, és képes tökéletes, tágra nyílt Garfield nézésre, ha az érdekei úgy kívánják.
Penny hangot ad annak, amit akar, azaz élesen ugat. Akár másfél órán át, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő elképzelte.
Ödön sok éjszaka sír fel úgy, mint egy kisgyerek, ha fáj a lába. Gesztenyét – aki pajzsmirigy és szívgyógyszerek nélkül nem működne – a legtöbb éjszaka négyszer, ötször ki kell engedni az udvarra. (Vannak napok, amikor 24 órán át megy a mosógép, mert mindenhova odapisil.) Penny csípője rossz, nehezen mozog, sokszor kell segíteni neki abban, hogy felálljon, elinduljon...
Akkor miért?
Mert Ödön három lábon is fut, és szeret, és bújik, és úgy játszik, mint egy kiskutya. Mert Gesztenye ragaszkodik, követ, imád, hempereg a fűben, bolondosan üget, és hangosan cuppog, amikor valami finomat kap. Mert Pennybe visszatért az élet, a jókedv, a maga módján szaladgál, imád sétálni, és birkózni, játszani.
Mert élnek, és élvezik ezt.
Pillanatok alatt kezdték újra, mindhárman nagyon nehéz helyzetben.
Így minden nap sokat kapunk mi is tőlük, amiért megéri, és ami feledtet mindent, ami velük jár. Ők azt tudják ugyanis, amiről mi, emberek, sokszor tudomást sem veszünk.
Az itt és most varázsára hívják fel a figyelmet. Arra, hogy ami most jó, azért minden megéri.
És hogy ezekből a boldog pillanatokból áll össze egy élet.
A pillanataikban benne van, persze, a búcsúzás is.
Ám azt tanítják: ha megvolt az a bizonyos, fontos valami (szeretet, meleg hely, finom étel, simogatás, séta, játék, bizalom, és így tovább…), vagyis a lényeg stimmel, akkor minden rendben.
