Lelkes, bár egyelőre kis létszámú még a (klikk a következő szóra az előzmények elolvasásához) kezdeményezésünk támogató csapata. Ami örömteli, mindig jönnek újak.
A második klubesten a témák középpontjában kutyák voltak. Ez azért hozott izgalmas tapasztalást, mivel így az is kiderülhetett: ha ugyanazt az állatfajt kedvelő gazdák jönnek össze, sokkal bensőségesebb a légkör, nagyon egységesek az energiák, és a csapat rendkívül összetartó, azaz a résztvevők pillanatok alatt egy hullámhosszra kerülnek.
Az első állítás azt képezte le, hogy a gazda problémáinak tükröt tart mindaz, ami az állattal történik. A téma a következő volt: a klubest előtt egy héttel elpusztult egy 10 év körüli eb, „aki” addigi fizikai kondíciója alapján még élhetett volna. A hirtelen halálára az állatorvos sem talált igazi magyarázatot… Valami daganatos betegség lehetett, a kutya menthetetlen volt… A gazda persze nem tudott belenyugodni ebbe, így számtalan kérdés nyugtalanította: netán valaki helyett ment el (= áldozta be az életét) a kutyája? Mit jelent a halála, van-e bármilyen üzenete annak, ami történt?
(A rendszerállítás technikája szerint képviselőt választunk embernek, állatnak egyaránt. Általában fedetten dolgozunk, azaz a részvevők nem tudják, kit vagy mit képviselnek, csupán az állítás vezetője írja fel egy papírra, melyik szereplő mire választódott ki. Így nem az a feladat, hogy a résztvevők tudatosan eljátszanak valamit. Épp ellenkezőleg, kénytelenek a megérzéseikre hagyatkozni. Azaz, hirtelen megjelenő érzések: vonz, taszít, tetszik, nem tetszik, jól érzem magam, nem érzem jól magam, stb. Testi érzetek: hevesebben dobog a szívem, gombóc ül a torkomban, valami lehúzza a vállaimat, stb. Mozgáskésztetés: közelebb mennék az egyik szereplőhöz, vagy távolodnék tőle, mellé állnék, hátat fordítanék, stb. – alapján alakítják ki az a pozíciót, amelyben komfortosan érzik magukat.
Na jössz már játszani?
Volt egyszer például egy olyan állítás, amelyben a macska képviselője azt mondta, hogy nem lát mást, mint a többiek lábát. Fogalma sem volt róla, hogy ő a macska, ám csakis az állat perspektíváját tudta felvenni…)
Most vissza az eredeti állításhoz, amelyből az derült ki, hogy nincs nagy misztikum a háttérben, valóban eljött a kutya ideje, és bár az állat vágyott volna arra, hogy a gazda elbúcsúztassa őt, utóbbi erre nem volt képes. Inkább mögöttes okokat kutatott, így kerülte ki a fájdalmat és a gyászt. A gazda tehát a kutyára egy saját történetet vetített rá: amíg a kutya itt van, élnem kell, nem vagyok magányos, feladatom van… A kutya története mögött nagyon is valós emberi történet húzódik meg, a gazdának bizony érdemes felmérnie, valójában mivel nem tud szembenézni…
A második állításnak is egy idősebb kutya volt a főszereplője, akit a gazdája örökbe fogadott, nevezzük, mondjuk, Ádinak. Majd még egy kutya kerül a családba, Bogi, őt a gazda találta a Népligetben. Ami probléma: Ádi bármilyen feszültségre rosszul reagál, elbújik, fél, elég az is ehhez, ha a gazda hangosabban beszél. Bogi pedig rendkívül féltékeny arra, hogy a gazda Ádival is játszik. Ilyenkor nekiesik Ádinak, mire a gazda rászól Bogira, ettől meg inkább Ádi ijed meg.
Az állításban sikerült a rangsort helyreállítani, illetve a gazda pozícióját megerősíteni. (Ádi a gazda feszültségét vette át - hogyan szeressem igazságosan mindkét kutyámat? -, Bogi meg a gazda határozatlansága miatt önállóan próbálta eldönteni azt a kérdést, vajon ki fontosabb a gazda számára?)
A gazdának tudomásul kell vennie, illetve mostantól képviselnie is, hogy neki, mint „főnöknek” jogában áll mindkét kutyát úgy szeretni, ahogy ő akarja. A gazda tehát ne legyen hol itt, hol ott, ne álljon hol az egyik pártjára, hol a másikéra, és ne akarja görcsösen egyformán kezelni őket.
Ami más a rendszerállítás megközelítéséből: A vadállatok falkatörvénye szerint a legerősebb a korábban érkezetteket is legyőzi, vagyis nem az életkor számít, hiszen mindig az az alfa, aki erős. Az ember által alkotott (vegyes) falkában mindez másképp is működhet: az ember sokszor az érkezési hierarchiát tartja fenn, aki előbb jött, annak bizonyos előjogai vannak. Ebből következően az ember felügyelte falkát nem mindig a legrátermettebbnek kell vezetnie. Az a jó, egyébként, ha az állatok eldöntik egymás között a rangsort. Viszont ha komolyabb verekedés van emiatt, netán mobbing (:-), bizony, ez a kifejezés itt is használható = nálunk a falkavezért, az elsőként érkezett, Dexter boxert gyakran kihívja a harmadik kutyánk, Pedro, aki fiatalabb nála, bár erőben nem marad alul, és így időről időre bepróbálkozik, hogy a rangsor legelejére lépjen. Olykor azt a tisztességtelen eszközt is beveti, hogy Dexert a fájós hátsó lábán támadja meg…) a gazda tesz rendet, méghozzá a falka felettiségét demonstrálva.
Ezért nagyon hatékony a rendszerállítás technikájával egy adott falka viszonyrendszerét átnézni: pontosan bemérhető, hol van az a pont a dominanciában, ahol én, mint ember, beavatkozom, sőt, mindenképp be kell avatkoznom, és hol van az a határ, ameddig a kutyákra hagyom a rendezést.
A harmadik állítás annak eldöntését szolgálta, hogy az adott kutya prosztata megnagyobbodását mivel lenne célszerűbb kezelni. (Itt még messze nem életmentésről volt szó!) Felmerült a műtét lehetősége, a gazda azonban szeretné elkerülni az operációt, inkább a természetes szerekben (fitoterápia) bízik. A kérdése az volt, mi lenne a legjobb a kutyának? Az állítás azt derítette ki, hogy egyelőre nem a gyógymód kiválasztása a legfontosabb. A kutya ugyanis a gazda (stressz)tüneteit vette át, mondhatni pszichoszomatizál = a gazda problémáit ő is stresszként élik meg, és ennek már fizikai szinten is van hatása. Ha a gazda mostantól valóban gazdaként viselkedik,és eleget foglalkozik, sétál, játszik a kutyával, akkor sikerülhet szétválasztani a problémákat, a kutya testi testi tünetei is változhatnak, így könnyebb és hatékonyabb lesz kezelni azokat.
Kérdések, megjegyzések: amit mi csinálunk, nem az állatorvosok és kutyakiképzők munkája ellen hat. Sőt. Egy olyan lehetőséget kínálunk, amely olyankor is segít, amikor nincs más eszköz. Ha elveszítek egy kutyát, és beleragadok a gyászba, nem igazán tudok, merek sem egy kutyaiskolában, sem pedig pszichológusnál segítséget kérni.
A kutyakiképzők elsősorban a kutyák felől közelítenek, mi elsősorban a gazda felől. A lelki tanácsadók ugyan az embert nézik, de kihagyják az állatot a képből. Nálunk a gazda átélheti, megláthatja, megtapasztalhatja a valós képet, és a változás lehetőségét is. Utána pontosabb kérdéssel fordulhat további szakemberekhez, kutyakiképzőhöz, állatorvoshoz, más terapeutához, családállítóhoz…
Hajnali merengés...
