Miután minden olyan felvetésemre, nem gondolkodnak-e a kutya elajándékozásán, határozott elutasítást kaptam a tulajdonosoktól, az első, spontán ötletem az volt, hogy ellopom Pedrot. Mivel főleg Budapesten dolgozunk, így kétlakiak vagyunk, semeddig sem tartott volna berakni őt az autóba.
Aztán aludtam rá egyet, és beláttam, hogy az ötlet nem igazán jó, noha viszonylag egyszerű lenne kivitelezni. Ám ez mégsem a megfelelő megoldás. Így inkább újabb tárgyalásokba bocsátkoztam.
Az volt a szerencsém, hogy az év végén történtek - bezárás, sírás - több szomszédot is felpiszkáltak, végre nyitott kapukat döngettem. Azt hiszem, ez az egyik legnagyobb emberi tett, beismerni azt, hogy a legjobb szándékunk ellenére sem csinálunk valamit megfelelően. A család, ahova Pedro eredetileg tartozott, ugyanis elkezdte azt mérlegelni, mi lenne jó a kutyának. Ezzel azonban még nem oldódott meg Pedro további sorsa.
Rendben, ők esetleg adják, én meg viszem, de hogyan tudom garantálni, hogy a majd megfelelő lesz neki, legalább is, értelmezhetőbb a múltnál?