...amikor kinéztem az ablakon, azt láttam, hogy Pedro az udvarunkon szaladgál, és valakit nagyon ugat kifelé, azaz védi a házat egy épp (hajnali) arra járótól. Mire leértem a földszintre, már ott ült a bejárati ajtó előtt, és úgy jött befelé, mintha mindig itt lakott volna.
Mintha érezte volna, hogy milyen fontos fordulatok előtt állunk. Mintha választott volna.
(Megjegyzés: a kerítésünk mindkét oldala látványosan viseli Pedro korábbi ki-, és bejárkálásának nyomait. Hihetetlen ügyességgel kúszott át, ha érkezni akart, illetve, mikor távozni szeretett volna - erről később még bővebben írok majd, mert főleg Pedro miatt, most teljes, és meglehetősen költséges átalakításra kényszerülünk...)
Aznap éjjel, már ami még maradt belőle, velünk aludt, fent az emeleten, az én dolgozó szobámban, ahol most is írok. Mert persze, én már nem tudtam lehunyni többet a szememet:-)
Másnap reggel a megbeszélt időben megszólalt a telefonom, és megkaptuk az engedélyt arra, hogy magunkkal vigyük Budapestre Pedrot.
Két jelképes dolog következett: azonnal betuszkoltam Pedrot a zuhany alá, és lemostam róla egy év minden koszát - volt mit :))))
Illetve levágtam róla a nyakörvét, ami annyira belenőtt már a szőrébe, hogy még most, két hónap elteltével is látszik a helye. Nagy kaland kezdődött ezzel, magunk sem gondoltuk volna, hogy milyen nagy:-)
