Dexter és Moha, sőt Pedro is, alapvetően tiszteletben tartják a gazdakaját, még arra is megtanítottam őket, hogy ha a földre teszem le a tányéromat (japán módszer) és kimegyek a szobából, tisztes távolból bámulják, nem nyúlnak hozzá.
Gesztenye már nem ennyire megbízható, ám amíg négyen voltak, a többiek jó hatást gyakoroltak rá. Minden Trudy érkezésével borult fel. Tavaly nyáron Trudy vezényletével Gesztenyének sikerült kinyitnia egy tápos zsákot, az öreg mami a lefüleléséig – nagyjából 3 perc alatt – úgy belakmározott, hogy egy vicces lufira hasonlított. Az ezt követő órák történéseit most nem részletezem, legyen elég annyi, hogy végül minden rendbejött, az összes benyelt táp távozott…
Azóta szigorúan őrizzük a készletet.
Arra mindössze kétszer volt példa, hogy asztalról, konyhapultról tűnt volna el valami. Kattints IDE a részletekért.
Csütörtökön Budapestre készültem, ilyenkor előre főzök Sándornak, így például pörkölt és 2 helyes paleo tortácska is hűlt a konyhapulton. Utóbbi nagy kincs errefelé, nem igazán az én műfajom az állandó süteménykészítés. Ödön a főzés első pillanatától a lábamnál sertepertélt, és nagy érdeklődéssel figyelte, mit csinálok. időnként beleszimatolt a levegőbe, a pörkölt furcsa módon hidegen hagyta, az édességes résznél jött izgalomba.
Már kabátban és táskákkal a kezemben álltam, amikor a következő jelenet zajlott le néhány másodperc alatt: Ödön szaladt ki a konyhából, be az egyik szobába, szájában a kisebbik tortácska. Utána Sándor, nagyon mérgesen. Rövid kiabálós dorgálás, mit csináltál, nem szabad, majd Sándor kijött a szobából, kezében a teljesen épen maradt tortácskát vizsgálgatva, és ezt mormolta: nincs ennek semmi baja…
Nekem indulnom kellett a buszhoz…:-)
Update: Az édes íz könnyen hozzáférhető energiaforrást jelent, nem véletlen, hogy a jelenleg még nem túl jó karban lévő Ödön erre pályázott, sőt később még kétszer megkísérelte elcsenni a tortát. Azóta zárt konyhaajtóba ütközik.
